Bummm

Ahol a hírek nagy bumn

Negyvenhét vélemény egy porszívóról, és anyám öt kérdése a fogorvosnál

Negyvenhét vélemény egy porszívóról, és anyám öt kérdése a fogorvosnál

Negyvenhét vásárlói véleményt olvasott el anyám, mielőtt tavaly tavasszal vett egy porszívót. Tudom, mert megszámolta, és büszkén elmondta vasárnap ebéd közben. Volt egy kockás füzete, abban oszlopok: ár, súly, zajszint, mit írnak róla a „tényleg megvették” emberek, és mit a „csak okoskodnak” emberek. A margóra külön felírta, mit mondott a fodrásza, a szomszéd lánya és a tévé reggeli műsorában az a kedves, szakállas fiú.

Három hétig tartott. Közben kétszer majdnem rendelt, egyszer vissza is mondta, mert valaki egy hozzászólásban azt írta, hogy a csöve fél év után megreped. Mi a bátyámmal nevettünk rajta, de csak addig, amíg rá nem jöttünk, hogy mi is pontosan ugyanezt csináljuk, csak telefonon. Én a nyaralásnál olvastam végig harminc értékelést egy apartmanról, a bátyám a kisfia óvodájánál hasonlítgatott össze öt intézményt táblázatban. A barátnőm két hónapig nem tudott mobilcsomagot választani, mert minden fórumon mást írtak.

Valahol ott kezdtem gyanakodni, hogy a túl sok vélemény ugyanúgy megbénít, mint a semmi. Régen az ember megkérdezte a szomszédot, és kész. Ma megkérdez ezer idegent, és a végén senkinek sem hisz. Anyám porszívója egyébként jó lett. Azóta is mondja, hogy a negyvenhetedik vélemény döntötte el, de szerintem csak elfáradt. A füzetet viszont megtartotta, és a következő nagy döntésnél előkerült.

Idén nyáron aztán olyan döntés elé került, ahol a csillagok számolgatása már tényleg kevés volt.

Egy keresés, ami nem vezetett sehova

Anyámnak évek óta van egy régi pótlása, amivel elkezdett gondja lenni, a korábbi fogorvosa pedig nyugdíjba ment. Leült a géphez, és beírta: a legjobb fogorvos budapesten. Este felhívott, hogy segítsek, mert „mindegyik azt írja magáról, hogy ő az”. Átmentem. A füzet már nyitva volt az asztalon, és az oszlopok helyén csupa áthúzott név állt.

Leültem mellé, és együtt kattintgattunk. Egyszer csak a fogorvosbudapest.info főoldalán kötöttünk ki, és ott megakadt a szemünk egy részen, aminek az volt a címe, hogy „Hogyan válasszak fogorvost?”. Anyám felhúzta a szemöldökét: egy rendelő, amelyik nem magát ajánlja, hanem azt magyarázza el, hogyan válasszon az ember? Elolvastuk. Aztán még egyszer, és anyám közben jegyzetelt. A Fogorvos Budapest oldala tehát sokkal tovább maga elé ragasztott, mint azt előzetesen gondoltuk. Én ezt már egy jó jelnek vettem, szerintem ha valami meg tudja így ragadni a figyelmünket, arra tényleg érdemes időt szánni, és bizalmat szavazni neki. És pontosan így van ez egy cégnél, szolgáltatónál is. A Fogorvos Budapest méltán érdemel említést, hiszen már itt kezdett körvonalazódni, hogy valódi kincsre bukkantunk. No de vissza a weboldalhoz és anyámhoz.

Öt kérdés anyám füzetében

Abból a részből, meg a főoldal többi szakaszából öt kérdést írt fel magának a füzet egy tiszta oldalára. Azóta én is ezeket használom, és többen kérték már tőlem a listát, úgyhogy leírom.

Az első kérdés az volt, hogy körzeti fogorvoshoz menjen, vagy magánrendelőbe. Az oldal nem szidta a körzeti ellátást. Azt írta, hogy mindkét helyen képzett szakember látja el az embert, de ha valaki maga szeretné megválasztani az orvosát, arra a magánrendelő alkalmasabb. Anyámnak ez fontos volt, mert harminc évig ugyanahhoz a doktorhoz járt, és újra szeretett volna valakit, akit ő választ, nem a lakcíme.

A második kérdés a bizalomról szólt. Az oldal szerint fontos, hogy az orvos szimpatikus legyen, és az ember rá merje bízni magát a szakértelmére, vagyis ne csak a tudása, hanem a személyisége is bizalmat keltsen. Anyám ezt aláhúzta, és mellé írta: „első alkalommal figyelni, hogy rám néz-e, vagy csak a fogamra”.

A harmadik kérdés az volt, mire van szüksége pontosan. Minden orvosnak megvan a maga profilja, írták, ezért érdemes utánanézni, hogy az adott helyen foglalkoznak-e azzal, amire szükség van. Anyám esetében ez a fogpótlás volt, és a rendelő oldalán ez szerepel is a témáik között. Hogy pontosan mi kell neki, azt persze nem az internet döntötte el, hanem később a rendelőben a vizsgálat.

A negyedik kérdés meglepett: ne az alapján döntsön, hogy ugyanabban a kerületben van-e a rendelő, ahol lakik. Anyám eredetileg csak a sarkon belül keresett, és a lista első három helyét azért kapta egy-egy rendelő, mert gyalog elérhető volt. Az oldal szerint az egészségnél nem éri meg kompromisszumot kötni néhány perc utazás miatt. Anyám erre áthúzta a „közel legyen” sort, és azt írta helyette: „villamossal elérhető”.

Az ötödik kérdés az idő volt. A magánrendelőkről azt írták, hogy ott mindenki időpontra érkezik, nem kell egy egész napot rászánni, és nem kell idegesen várakozni a folyosón. Anyám nyugdíjas, de a várakozást nagyon rosszul viseli, és az előző fogorvosánál mindig egy órát ült a váróban, mire sorra került.

Ami a füzetből kimaradt

A lista után megnéztük, mit ír magáról maga a rendelő. Azt írták, hogy előjegyzés alapján dolgoznak, kiszámítható, megfizethető áron, és hogy a személyre szabott kezelési tervet tartják a legfontosabbnak. Anyám, aki minden kiadást kétszer meggondol, a kiszámíthatóságot külön bekarikázta. Nem azt, hogy olcsó, hanem azt, hogy előre tudhassa, mire számíthat.

Időpontot kért. A kockás füzetet is vitte magával, én meg vittem őt, mert vezetni már nem szeret a belvárosban. A váróban alig ültünk pár percet. Bent nem voltam vele, de amikor kijött, az első mondata az volt, hogy „végre valaki elmagyarázta, mi van a számban, és nem siettetett”. Megmutatták neki, milyen lehetőségek jöhetnek szóba, kapott egy kezelési tervet, és időt arra, hogy átgondolja. Senki nem akarta rábeszélni semmire aznap. Hazafelé az autóban végig erről beszélt, olyan lelkesen, ahogy a porszívóról sosem.

Elmesélte, hogy a füzetéből felolvasta mind az öt kérdést, és egyiknél sem nézett rá senki furcsán. „Azt mondták, jó, hogy kérdezek” – ismételte a lámpánál állva legalább háromszor. Otthon aztán kinyitotta a füzetet, és a „rám néz-e, vagy csak a fogamra” sor mellé odaírt egy pipát. Én ennél jobb értékelést még nem láttam tőle, pedig a porszívóról két oldalt írt.

Ami nekem ebből megmaradt: anyám nem azt találta meg, ki a legjobb, mert erre szerintem nincs is hiteles válasz. Olyan helyet talált, ahol tudja, mi történik vele, és miért. Ez a kettő nem ugyanaz, és ezt a csillagok soha nem fogják megmutatni.

Ha valaki most ugyanott tart, ahol anyám tartott nyár elején, és azt keresi, ki a legjobb fogorvos budapesten , annak azt mondanám, amit én is megtanultam tőle: írjon fel öt kérdést, és azokkal menjen végig a lehetőségeken. Senki ne várja el egy internetes írástól, hogy megmondja, mi a baja, vagy milyen kezelés kell neki. Ha fáj valami, vagy gond van egy régi pótlással, azt egy fogorvosnak kell megnéznie, nem a kommentelőknek.

Anyám füzete azóta is a konyhai fiókban van, a porszívó használati útmutatója mellett. Negyvenhét vélemény, öt kérdés, egy döntés. Mostanában, ha valaki a családban választani készül, legyen az mosógép vagy biztosítás, anyám előveszi a füzetet, és azzal kezdi: „Mit írnak magukról, és mit kérdezel tőlük?” A fogorvosbudapest.info-t pedig nem azért emlegeti, mert a legtöbb csillagot kapta, hanem mert ott tanulta meg, hogy jól kérdezni többet ér, mint sokat olvasni.

Vélemény, hozzászólás?